barátokkal, játszótársakkal, családtagokkal, tanárokkal Szembesülés egy-egy élethelyzettel, ahol az erősnek többnyire győznie kell, a gyengébb pedig szinte mindig elbukik, s ezek után legfeljebb annyi elégtétele lehet, hogy a játszma végén mégis az ő markában marad ott a kifaragott sakkfigura, a FEHÉR KIRÁLY.. A regény cselekménye 1 év történését meséli el a diktatúra ideje alatt. A kisfiú képes játékosan felfogni/átvészelni ezeket a brutális hétköznapokat. A történet 18 elbeszélést foglal össze, mindegyik különféle történetekkel. A regényben végig múlt időben ír, mintha a kisfiú (Dzsátá) visszagondolna ezekre a dolgokra. (visszaemlékezés) Az író több jelenetben/történetben is használ román kifejezéseket, figurákat, sajátos erdélyi, nyelvi fordulatokat: Pl: "nem értem miért meséltem ezt el egy ezeridegennek" " menjen a brantba" Tartalmi szempontból a regénynek fontos szerepe van, hiszen bemutatja a sztálinista mozgalomtól való megszabadulás nehézségeit, múlttal való viszonyt illetve a múlttal való szembenézés nehézségeit, a holokausztot, a felnőtté válás nehézségeit is egyaránt.
A fehér király Szerző Dragomán György Ország Magyarország Nyelv magyar Műfaj regény Kapcsolódó film A fehér király Kiadás Kiadó Magvető Könyvkiadó Kiadás dátuma 2005 A fehér király Dragomán György 2005-ben megjelent regénye, amelyet több mint 30 nyelvre lefordítottak. A regény stílusára jellemző a hosszú, sokszorosan összetett, oldalakon át hömpölygő, nehezen követhető mondatok használata. Történet [ szerkesztés] A cím utalás a sakkfigurára, mely ez egyik fejezetben fog felbukkanni, ugyanakkor egy szimbólum is. A mű egy kelet-európai elképzelt diktatúrában játszódik az 1980-as években, melyet egy tizenéves kisfiú szemszögéből ismerhetünk meg. A mű felkavaró stílusban, a feszültséget végig fenntartva vezet be minket a diktatúrába: az iskolán belüli és családon belüli erőszakba, a felnőttek és gyerekek kegyetlenségébe, a gyerekek és csonkává vált családok kiszolgáltatottságába. A szerző sokszor nem mondja ki, csak sejteti azt, amit egy általános iskolás korú gyermek még nem érthet. A mű nem koherens, több novella adja ki az egészet, de a novellák nincsenek időrendi sorrendben.
A gyermeki nézőpont kiemelt jelentőségű a regényben. Egyrészt felveti a prózaműfaj kérdését; azt, hogy apa-, esetleg anyaregény lenne A fehér király, vagy pedig anti-fejlődésregény. Előbbihez kapcsolható az apanyelv kérdése, hogy Dzsátá gyakran idézi apja, nagyapja mondásait, sőt, a valódi neve is megegyezik az övékével. Utóbbi mellett, tehát hogy nem igazi Bildungsromanról van szó, azzal lehet érvelni, hogy a múlt idejű elbeszélés tudatfolyamszerűsége mindig a főszereplő-elbeszélő saját állapotára irányul: Dzsátá tulajdonképpen önanalízisét vezeti végig a regényen, különböző állapotait tárja az olvasó elé. Az elbeszélői szólam effajta (ál)naivitása révén a diktatúrával az olvasó is közvetlenül szembesül. Ezt ellenpontozza, hogy a felnőttek viszont nagyon is belesimultak a rendszerbe, nyelvük uniformizált, és mindannyian személyiség nélküli szerepeket alakítanak. Érdekesség, hogy pont a főszereplő elbeszélői szólamán keresztül rokonították többen a regényt A Pál utcai fiúk kal, illetve a Sorstalanság Köves Gyurijával; bizonyos szempontból ezzel magyarázva Magyarországon kívüli sikerét.
A regény egy romániai iskolás gyerek, Dzsátá szemszögéből meséli el apja elvesztését és a felnőtté válás folyamatát a Ceaușescu-diktatúra legreménytelenebb éveiben, egyben betekintést nyújtva a totális hatalom hétköznapi mechanizmusaiba, illetve a kultúrák, vallások, nemzetiségek együttélésébe. Bár a kötet önmeghatározása szerint regény, akárcsak a Sinistra körzet ben, a tizennyolc fejezet sorrendje lényegében – az első és az utolsó kivételével – változtatható, és ezt javarészt A fehér király filmszerű jelenetezése teszi lehetővé. Amennyiben ragaszkodunk az egymásra következő fejezetek sorrendben történő olvasásához, akkor az antikommunista apa letartóztatásától és a Duna-csatornához való elhurcolásától a kommunista nagyapa temetéséig tartó epizódokkal szembesülünk Dzsátá életéből, amelyek az iskola és a család – a pártállam által szabályozott – tereiben a gyermeklét maga mögött hagyásának a tapasztalatát érintik. A gyermekkorból a felnőttkorba történő átmenetben sajátos szerepet tölt be az apa hiánya, amely beindítja a helyettesítések játékát a szövegben.
Ezt a hatást pedig csak fokozza, hogy Dzsátá arca mindössze kétszer tűnik fel az elbeszélésben: egyszer ténylegesen tükröződve Vasököl, a földrajztanár aranygyűrűjében, egyszer pedig csak a tükröződés lehetőségeként a nagypapa koporsójának lakkozott fedelén, ám ahhoz nem lép közelebb a főszereplő. A diktatúra totalitása a mindennapi életben legszembetűnőbb módon egy saját oksági rendszer létrehozásában ölt testet: Dzsátá például hiába lő tökéleteset a versenyen, az iskola nem jut tovább, vagyis ha a magasabb érdek azt kívánja, a százhúsz pont felét számítják ki. Ez egyben elbizonytalanítja azt is, hogy a fehér király elcsenése valóban lázadás-e, vagy éppen az uralkodó háborús minták megtanulását igazolná vissza a tett Dzsátá részéről – utóbbi esetben a felnőtté válás politikai értelemben is megtörténik. Jól mutatja ezt a házkutatósdi fejezet, ahol a hiány – bár az egész regény e köré szerveződik –, jelen esetben a játékok hiánya a szobájában egészen addig elgondolhatatlan marad a főszereplő számára, amíg diktatórikus mintákhoz nem folyamodik (szekusat játszik): onnantól kezdve gyűjtheti csak játékait egy dobozba, hogy eladja őket.