A pályázatra olyan pedagógusok jelentkezését várjuk, akik egyedi és kreatív módszereikkel színt visznek a magyar oktatásba, akik ki tudnak lépni a tankönyvek által alkotott keretek közül, akik könnyen veszik az akadályokat és nincs számukra lehetetlen, ha kihívásokról van szó. A verseny fődíja: egy vadiúj iPad Pro, egy 100 000 forintos Lidl vásárlási utalvány, valamint 1 millió forint értékű egészséges élelmiszer az iskolának, ahol tanítasz. A pályázati feltételeket és a további részleteket erre a linkre kattintva találod. hirdetés
Ma már köztudott, hogy a korai kötődés minősége a későbbi személyiségfejlődés alapjául szolgál. De mit tehetünk azokért a gyerekekért, akiknek a körülményeik úgy hozták, hogy ez nem adatott meg? Aletha J. Solter pszichológus szerint a későbbiekben is orvosolható a probléma, csupán azt az eszközt kell megtanulnunk használni, ami a gyerekek nyelvén szól. Ez pedig a játék. A gyerekek elsődlegesen az anyjukhoz, majd az apjukhoz, az őket gondozókhoz kötődnek. Ennek a korai kapcsolatnak a megerősítése biztosítja a gyerek érzelmi biztonságát és önbizalmát, ami az egészséges fejlődéshez nélkülözhetetlen. A biztonságos kötődés kialakulása az első évekre összpontosul. A kisbaba már édesanyja pocakjában is érzékeli azokat az energiákat, amelyek őt körülveszik, és ez a fajta érzékenység a születést követően sem szűnik meg. Kérdés, hogy mi történik, ha az első évek során olyan körülmények közé kerül a család, hogy a szükséges bizalomépítés nem valósulhat meg? Mi történik az örökbe fogadott gyerekekkel, vagy azokkal, akiknek a szülei depresszióban szenvedtek, esetleg váratlan költözés vagy válás miatt elszakadtak egymástól egy időre?
E-könyv megvásárlása -- 9, 99 USD Szerezze meg a könyv nyomtatott változatát! Amazon France Decitre Dialogues FNAC Mollat Ombres-Blanches Sauramps Keresés könyvtárban Az összes értékesítő » 0 Ismertetők Ismertető írása szerző: Alison Gopnik Információ erről a könyvről Felhasználási feltételek Kiadó: HVG Kiadó Zrt. Copyright.
A cikk további részében jön majd pár tanács, hogy mit lehet tenni. De igazából bármit teszel, az is jobb a semminél. Miért? Mert az erőszaknál különösen igaz, hogy cinkos, aki néma. Ha nem teszel semmit, azzal csak egyvalaki lesz erősebb, a bántalmazó. Oda kell persze figyelni arra, hogyan reagálunk, hiszen nincsenek receptkönyvek, amelyek pontosan megmondanák, hogy milyen esetben mit kell tenni. Tanácsokat tudunk adni, és ehhez kapcsolódóan mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a saját személyisége, a segítségre szoruló gyerekkel és szüleivel való kapcsolata alapján mit tud tenni. Lesz olyan a tanácsok között, ami azt mondja, hogy jelzést kell tenni a helyi gyermekjóléti szolgálat felé. Úgyhogy itt az elején, rögtön szeretnék eloszlatni egy félreértést. A jelzés nem egyenlő a feljelentéssel. A jelzéssel szakmai segítséget kérünk a családnak. És ez nem jelenti azt, hogy a gyereket "elveszik a családtól". Nem működik tökéletesen a gyermekvédelem (messze nem), de ez nem ok arra, hogy a jelzést ne tegyük meg.
Ez három nagyon alapvető helyzet. Ezerféle egyéb szituáció van még. A cikk célja nem az, hogy minden helyzetre adjon példát, hanem hogy abban erősítsen meg minden olvasót: rajtunk is múlik, mi történik egy gyerekkel a szomszédunkban, környezetünkben. Oda kell figyelnünk egymásra. Meg kell próbálni segítséget nyújtani, támogatást adni a szülőnek, a családnak, a gyereknek. Álljunk meg beszélgetni (Legalább két méter távolságban egymástól), írjunk rá a neten a másikra, vagy hívjuk fel, ha tudjuk az elérhetőségét. Ha megtehetjük, jelezzük, hogy ott vagyunk, elérhetők vagyunk, és lehetőségeinkhez mérten segítünk (sokszor egy pár perces telefonbeszélgetés is nagy segítség abban, hogy lenyugodjon a szülő). De ha mindez nem megy, vagy amit látunk/hallunk, az súlyosan veszélyezteti a gyerek egészségét, nem szabad tétovázni. Jelzést kell tenni, szakembernek kell a tudomására hozni, hogy mit tapasztaltunk. Súlyos esetben pedig hívni kell a rendőrséget. Figyeljünk egymásra! Figyeljünk a gyerekekre!
Idetartozik minden olyan magatartás és tevékenység, amely a gyerek még egy fiatalabb életkorára volt jellemző. Újra pelenkát kér, babusgatásra vágyik, vagy éppen gagyogni kezd. Ez egy jelzés a részéről, hogy mire is vágyik a lelke. Szeretné megerősíteni a biztonságérzetet, azt a bizalmat, ami korábban nem adatott meg, vagy amelyet a jelen pillanatban fenyegetve érez. Engedjünk ezeknek az igényeiknek, örökbefogadottaknál pedig nyugodtan kezdeményezzünk is! Játsszuk el velük újra (utólag) a születést, a pelenkázást, az etetést, és babusgassuk őket, mert ezek az együttlétek terápiás hatásúak. Ha engedjük, hogy olykor újra kicsik lehessenek, azzal megadjuk számukra azt a nélkülözhetetlen figyelmet, amire éppen nagy szükségük van. Ami feltölti az érzelmi tankjukat, biztonságot ad nekik, s így útravalóként szolgál majd a további magabiztos és önálló fejlődésükhöz. Legyél te 2021 Szupertanára! Az év Szupertanára címmel a Dívány és a Lidl idén is keresi az év legkreatívabb, legszuperebb módszerekkel dolgozó pedagógusát.
Együtt vagyunk ebben a helyzetben. Sok múlik rajtunk. Dr. Gyurkó Szilvia
2020. április 3. | | Olvasási idő kb. 6 perc Amikor kihirdették az iskolák bezárását és a gyerekek kötelező otthontanulását, a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek jó részének szívét a jeges rémület szorította össze. Nem azért, mert nem tartjuk felelős és szükséges döntésnek a gyerekek elkülönítését (annak tartjuk). Hanem azért, mert a karanténnal és társadalmi távolságtartással a potenciális bántalmazás nem szűnik meg, sőt. Ezért aztán a szokásosnál is nagyobb figyelemmel kell kísérnünk a családokat, gyerekeket. A biztonság- és kontrollvesztettség, a kilátástalanság és bezártság miatt kialakuló feszültség ugyanis mindenkiben gyűlik. És talán sosem volt még olyan veszélyes a "ne szólj szám, nem fáj fejem" attitűd, mint most. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember írása. – Minden tizedik gyerek Magyarországon több mint 173. 000 olyan gyerek él, aki a saját családjában van a legnagyobb veszélyben. Ez azt jelenti, hogy minden tizedik gyerekre nagyon oda kellene figyelni most, mert az otthontanulásban töltött idővel, és a szülőkben növekvő feszültséggel egyenes arányban nő az ellenük elkövetett különféle bántalmazás, elhanyagolás és rossz bánásmód kockázata.