Ebből radikálisan kiterjesztett költészetfogalom következik – a versből semmi sem záródik ki, a "nemlétezés" mozzanatai a költői alkotás anyagaként, verssé formálva nyernek létjogosultságot. Ezt jelzi a hétköznapi dolgok beemelése a szövegbe ("füstölés, vedelés, szerelmeskedés, néha főzés"), illetve nyelvi szinten a szaknyelvi (manager, stadion, kezdőrúgás, diagnózis) ill. a vulgáris kifejezések megjelenése (sellőpicsa, frászkarika). A hétköznapi élet, örömök, illetve a közéleti tevékenység látszatmegoldásnak bizonyulnak – azonban a költészet univerzális, a világ minden aspektusát magában foglalja. József Attila Ars poeticá jában a költő hivatásaként a közéleti tenni akarást jelölte meg, azaz (Petőfihez némileg hasonlóan) valamiféle váteszként jelenik meg. Bár Petri is jelzi, hogy a külvilág számára elsősorban költőként létezik, de a közéleti hatást egyértelműen elveti – igaz, a legfőbb cél, a szabadság, megmarad. A zárókép (a kivénhedt sportoló nevetséges látszatténykedése) és a vers több eleme is folyamatosan bontja a téma emelkedettségét, és hangsúlyozza azt, hogy a költészet nem valami magasztos dolog ("ez nem kérkedés"), hanem jót-rosszat integráló valóság.
Esterházy Péter) *Műveit hamar lefordították angolra, az amerikaiak is szívesen olvassák, annak ellenére, hogy a kortárs műértők elmarasztalták Mikszáthot Az istálló ajtaja ki volt nyitva s szép pirospozsgás menyecske jelent meg benne – de nem vette észre Gélyi Jánost: a Ráró nyaka és a szénatartó eltakarta. János se vette észre az asszonyt, de nemsokára hallotta suttogó hangját odakünn… szaggatott szavakat, amelyeknek értelme is alig volt, mire hozzá értek. Vajon kivel beszélget? »Mondja meg neki, a lagziba én is elmegyek, de aztán… nem tudom még mi lesz…« Ez a Klári szava volt, tisztán hallotta. Aztán egy cserepes, nyöszörgő köhécseléstől kísért hang felelt, ki tudja, mit, nem lehetett megérteni. Hanem a Klári suttogását ismét megértette. »Két mályva-rózsa lesz a mellemen, legyen ott… legyen a kenderáztatóknál. « János kiejtette kezéből a Ráró kantárját, nagyot csördült a dobogón a sok karika, meg a zabla, de nem hallotta… nem azt hallgatta. »Ha a piros rózsát ejtem ki kezemből az útra, akkor maradjon, ha a fehéret, akkor jöjjön.
Mikszáth Kálmán - Szegény Gélyi János lovai / hangoskönyv - YouTube
Szegény Gélyi János lovai Paraszt lovakkal ( Bikkessy Heinbucher festménye) Szerző Mikszáth Kálmán Megírásának időpontja 1882 Nyelv magyar Műfaj elbeszélés A Szegény Gélyi János lovai Mikszáth Kálmán novellája, A jó palócok című kötetében jelent meg, ami összesen 15 novellából áll. Ez a kötet 13. része. A jó palócok című kisepikai alkotás 1882 -ben jelent meg, és nagy sikere volt, ami segített Mikszáthnak kitörnie a szegénységből. Egy évvel ezelőtt írta meg a Tóth atyafiak művét, ami az első komolyabb sikere volt. A jó palócok azonban eltér néhány dologban a Tóth atyafiaktól. Talán a legszembetűnőbb az, hogy sok kis terjedelmű novellából áll, azonban mindkettőben fellelhető a következő: ha valaki hibázik, akkor annak a következményeit vállalnia kell. Nincs ez másképp ebben a műben sem. Értelmezés [ szerkesztés] Az első, ami elemezendő ebben novellában a címe. Megemlíti, a főhős nevét, emellett jelzővel is illeti. Szegény egyrészt, mert a felesége hűtlen lesz hozzá. Másrészt azért is szegény, mivel elveszíti a lovai, sőt mi több, a saját életét is.
Pásztor Éva Szegény Csutora Jóska Mikszáth Kálmán Szegény Gélyi János lovai (1882) című novellájának átirata Előbb a tojáshéj színű 2500 köbcentis Audiját polírozza hatalmas garázsában, fel is köt a visszapillantójára egy fehér szalagot, aztán az éjfekete BMW-je ablakait és fényszóróját suvickolja a hatalmas kocsiszínben. Megtenné a harmadikkal is, a padzséróval, de most máshova készül, oda meg elég egy négykerekű. Ugyanazokkal a jól begyakorolt mozdulatokkal húzza a Viledát a motorháztetőn, mint az egy évvel ezelőtti nagy napon, amikor feleségül vette a huj, de szép fiatal özvegyet, a boltosnét. Anyja nem akarta, a rátarti asszony már ki is nézett neki egy hajadon tanítónőt. Az legalább értelmiségi. Jóskának nem kellett, neki csak egy asszonyt rendelt az isten, a régi szeretőt. Nem a középkorban él, hogy ne tudjon feleséget választani magának! Hiába mondták a kocsmában az ivócimborái, vörös ember, vörös ló, vörös asszony, egy se jó. Egyik fülén be, a másikon ki. A garázsban az utolsó simításokat végzi, rá is lehel az Audira, még fényesebb legyen.
Hogyan idézi meg Petri György József Attilát Vagyok, mit érdekelne és A Dunánál c. verseiben? Petri György a posztmodern magyar líra egyik legjelentősebb alakja. Költészete nem csupán líratörténeti szempontból, de alighanem társadalmi-politikai felforgató erejét tekintve is az egyik legprovokatívabb életműve a XX. századi magyar irodalomnak. Lírája a magánélet, a politika és a történelem mindennapi, ám érzékien intenzív megélésének metszéspontjában fókuszálta a költői személyiséget, és alakította a versekben megszólaló hangot. Petri György (1943–2000) Budapesten született. A költői pálya már egészen fiatalon vonzotta: első – József Attila hatását tükröző – versei a hatvanas évek elején jelentek meg, első kötetében ( Magyarázatok M. számára, 1971) azonban már kidolgozott, egyéni költői világot tárt az olvasók elé. Bár egy ideig magyar–filozófia szakos hallgató volt, diplomát nem szerzett, így megélhetését kénytelen volt alkalmi munkákból biztosítani, miközben egyre nyíltabb ellenzéki állásfoglalása miatt harmadik kötetét ( Örökhétfő, 1981) már csak szamizdatban tudta megjelentetni.