Pár hónapja bejárta a magyar (és az európai) sajtót az Európai Unió Bíróságának (EUB) azon döntése, miszerint ha munkavállalók nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel, akkor "munkaidőnek" minősül (és fizetett) az az utazási idő, amelyet e munkavállalók a lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti mindennapos utazással töltenek (C‑266/14., Tyco-ügy). A döntés következményeivel a Kúria is foglalkozik. A 2016. június 9-én közzétett döntésben az alábbiak olvashatóak. A munkavállaló területi kereskedelmi képviselő munkakörben állt alkalmazásában. A munkaszerződése szerint a munkavégzés helye változó, a munkakör jellegéhez, a munkáltató utasításához igazodó, a munkáltató által adott "túraterv" szerint dolgozott. A 8. 00 órai munkakezdés a túraterv szerinti első üzletbe való megérkezéssel kezdődött; az utolsó üzletet 17. 00 órakor lehetett elhagyni. A munkavégzéshez a munkáltató szolgálati gépjárművet biztosított, amelyet a munkavállaló a lakóhelyén tárolt és a munkába járás is ezzel történt.
Eltérő a helyzet, ha a munkavégzés helye rendszeresen változik. Ilyenkor a tartózkodási helyről a napi első munkavégzési helyre, valamint az utolsó munkavégzési helyről haza utazás tartama munkaidőnek minősül. A kivételként érvényesülő szabály az Európai Unió Bíróságának C-266/14. számú eseti döntésén (Tyco-ügy) alapul. Az ügyben a bíróság a 2003/88/EK irányelvre hivatkozással kimondta, hogy abban az esetben, amikor a munkavállalók nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel, akkor munkaidőnek minősül az az utazási idő is, melyet lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti utazással töltenek. Azaz olyan esetekben, melyeknél a munkáltató jelöli ki a munkavégzési helyet, és az rendszeresen változik, továbbá, ha a munkavállaló munkaköri feladatainak részét képezi az ügyfelekhez történő utazás, az utazási idő a munkaidő része. Itt kell megjegyezni, hogy önmagában az a körülmény, hogy a munkaszerződésben több munkavégzési hely vagy akár egy nagyobb földrajzi egység van megjelölve, még nem eredményezi azt, hogy a munkába járási idő egyben munkaidő is legyen.
Döntött az Európai Unió Bírósága: bizonyos esetekben beleszámít a munkaidőbe az utazás ideje is. A magyar Munka törvénykönyve nem tartalmaz pontos meghatározást, ezért többféle képen is értelmezhető. Az uniós döntés Magyarországra nézve is kötelező érvényű. A tényállás szerint egy spanyol vagyonvédelmi cég úgy foglalkoztatta az alkalmazottait, hogy nem volt állandó vagy szokásos munkavégzési helyük, otthonról látták el feladataikat. A dolgozók naponta kaptak egy listát a felkeresendő ügyfelekről, akiket a cég gépjárműveivel kerestek fel. Az utazási idő esetükben naponta több órát is kitett. A munkáltató ugyanakkor csak azt az utazási időtartamot számította be a munkaidejükbe, ami az első munkavégzés és az utolsó helyszín között történt, a kezdeti odautazást már pihenőidőnek tekintette. A Bíróság döntött: amennyiben a munkavállaló nem rendelkezik állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel, akkor munkaidőnek számít az az idő, amit a munkavállaló a lakóhelye, valamint a munkáltató által kijelölt első és utolsó ügyfél között utazással tölt.
Ugyanez irányadó a készenlét, vagy ügyelet alatti munkavégzés esetén is. Ha a hajnalban otthon készenlétet adó informatikust felébresztik egy sürgős feladattal, és önmagában fél óráig tart, amíg a munkavállaló bejelentkezik a hibát jelző rendszerbe, a rendkívüli munkaidőbe már ez a fél óra is beszámít. Így erre az időszakra nem csak a 20% készenléti pótlék, hanem az alapbér és az 50%-os pótlék jár. Kapcsolódó cikkek 2021. július 16. A vagyoni elégtétel szabályai Vagyoni elégtétel néven bevezetik a polgári peres eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jog sérelme esetére a vagyoni (pénzbeli) elégtétellel történő kompenzálást. 2021. július 15. A büntetés megkezdésének elmulasztásakor vizsgálni kell az elítélt felróható magatartását A feltételes szabadság törvény által és a perbíró ítéletében biztosított lehetőségének elvesztése tehát szükségképpen kapcsolódik az alávetési kötelezettség megsértéséhez, annak kvázi szankciója. Mindebből pedig az is következik, hogy nem maradhat el az önhiba vizsgálatakor az sem, hogy a mulasztás mennyiben vezethető vissza az alávetési kötelezettség megsértésének szándékára.
A Munka Törvénykönyve világos eligazítást ad ebben a kérdésben: a munkaidőbe beletartozik a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama is. Előkészítő vagy befejező tevékenység alatt minden olyan feladatot érteni kell, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni. Az előkészítő tevékenységek tehát igen sokfélék lehetnek. Közös jellemzőjük, hogy természetszerűleg, magától értetődően részét képezik a munkavállaló feladatainak: a munkakörhöz kapcsolódnak, rendszeresek (szokásosak) és nem igényelnek külön elrendelést, utasítást. Nem minősül ugyanakkor előkészítő cselekménynek a munkába járás. A törvény szerint ugyanis kifejezetten nem része munkaidőnek, amíg a munkavállaló otthonról eljut a munkavégzés helyére, illetve vissza. A munkáltatónak tehát úgy kell megszerveznie a munkarendet, hogy a munkaidő részeként kerüljön sor az előkészítő tevékenységekre, illetve ugyanígy, a munka végeztével még a munkaidő vége előtt legyenek elvégezhetőek a befejező cselekmények.
Ugyanakkor a rendelkezés a munkáltató számára is okozhat kellemetlen meglepetést, hiszen amíg nem egyértelmű, hogy munkaidőről van-e szó, bizonytalan, hogy a munkavállalónak az utazás ideje alatt rendelkezésedre kell-e állnia, utasíthatod-e. A fenti kérdés viszont csak az utazás végén dől el attól függően, hogy a munkavállaló hova érkezik meg… 3. A megoldás: Cikkünkben rámutattunk, hogy a magyar munkajog nem rendezi megfelelően, hogy kinek az órája ketyeg, amikor a munkavállaló a cég érdekében utazik. Körültekintő munkáltatóként fontos, hogy már előzetesen tiszta helyzetet teremts és rögzítsd az utazással töltött idő kompenzálásának szabályait. Ezt megteheted akár a munkaszerződésben, vagy az összes munkavállalódra vonatkozó munkáltatói szabályzatban. Mivel munkaügyek esetén különösen fontos a jogszabályok megfelelő ismerete, minden esetben javasoljuk jogi szakértő igénybevételét. [i] Európai Unió Bírósága C‑266/14. sz. ügy, Tyco vs. Federación de Servicios Privados del sindicato Comisiones obreras Szeretne több hasznos információt kapni?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek. A munkavégzéssel eltöltött idő a munkavállalók életének jelentős részét teszi ki, hiszen általános munkarend esetén a munkavállaló az adott napjának legalább harmadát a munkahelyén tölti el. A napi nyolc órán kívül azonban sokak esetében jelentős mértékűnek tekinthető a munkába járással eltöltött idő is, így nagy jelentősége van annak, hogy pontosan mely időszakok minősülnek munkaidőnek, és mely időszakok nem. A gyakorlatban számos félreértés kering azzal kapcsolatban, hogy mely munkaköröknél ismerhető el munkaidőként az utazási idő, holott a kérdésben már az Európai Unió Bírósága is állást foglalt. A munka törvénykönyve (a továbbiakban: Mt. ) alapján munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama [Mt. 86. § (1) bek. ]. A fenti fogalom értelmezése alapján már önmagában kikövetkeztethető, hogy az utazási idő nem része a munkaidőnek, ugyanakkor az Mt.
Mi számít munkaidőnek és mi nem? – D. A. S. Jogvédelmi Biztosító Zrt. Ez a weboldal sütiket használ a kényelmesebb, személyre szabottabb böngészés és látogatói statisztikák készítése érdekében. A honlap használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, a böngészés megkezdése előtt olvassa el a sütikezelésről és az Ön által elvégezhető beállításokról (sütik tiltása vagy törlése) tájékoztatónkat ( Tájékoztató a sütikezelésről). Részletes adatkezelési tájékoztatónkat pedig a honlapunk alján, az Adatvédelem menüpontra kattintva érheti el.
Ilyenkor ugyanis az utazás éppolyan utasítás a munkáltató részéről, mintha tényleges munkavégzést rendelne el. Mivel ebben az esetben az utazás ideje munkaidő, arra munkabér (és adott esetben bérpótlék) jár a munkavállalónak. Önnek ajánljuk! Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára! Kollektív szerződésben vagy munkaszerződésben eltérhetnek az Mt. rendelkezéseitől a munkavállaló javára. Ha e megállapodások valamelyike tartalmazza, hogy a munkáltató az utazási időre bizonyos díjazást fizet, ehhez ugyanúgy kötve van, mintha ezt a törvénykönyv írná elő. Különösen akkor érdemes a feleknek megállapodások útján rendezni a kérdést, ha az utazási idő a munkavégzés sajátosságaiból eredően az általánosnál hosszabb, illetve gyakran kell utazni, és/vagy tetemesen igénybe veszi a munkavállalók pihenőidejét. Az Mt. -ben szerepel a méltányosság elve: eszerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, és a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat.