Legyen szó akár házi rendezésű, akár nyilvános bálról, az Osztrák-Magyar Monarchia korszakában a bálozás és vele együtt a báli etikett a fénykorát élte. Szigorú öltözeti és viselkedési szabályok voltak érvényben arra vonatkozólag, hogyan kellett az egyes alkalmakon megjelenni, ki-kivel, miről és hogyan társaloghatott, táncolhatott és étkezhetett. És jaj volt annak, aki ezeket a szabályokat megszegte! " Nő, de főkép leány, bálban soha se tüntessen ki senkit. Egyformán szívesnek kell lennie mindenki iránt s mindig szem előtt kell tartania azt, hogy az avance-ok épen nem vonzzák, de sőt elriasztják a házasulandó fiatal embereket, kik már úgyis hajlandók a bizalmatlankodásra. — S azután tudvalevő dolog, hogy a kínált árucikk mindig veszít értékéből. " Ahogy az 1891-ben megjelent könyvben is olvasható, " tulajdonképen senki sem öltözködhetik tökéletes ízléssel, kinek nincs reá tehetsége — mert az öltözködésre ép olyan tehetséggel kell birni, mint valamely tudományra vagy művészetre — de minden müvelt nő vagy férfi öltözhetik csínnal és — illőn. "
Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon, Második, teljesen átdolgozott kiadás, Budapest: Akadémiai, 730-731. o. (1967)
A nyilvános bálok előkészítése szintén összetett folyamat volt. Legelőször a rendezőséget választották meg: elnök, másodelnök, választmányi tagok és pénztárnok, s ezek azután a lady patronesse / patronessek választásához és megnyeréséhez fogtak. A bálok nagy része jótékonysági célt szolgált, mely tényt rendre feltüntettek a meghívón: a hivatalos belépőjegyek ára mellett történő további felülfizetések elfogadásával. Elegáns megoldás. És hogy mégis hogyan illik a képbe a dominó? A Bespoke Magazinban erre is választ kapnak. Teljes cikk: bespokemagazin. hu/illem-jellem/csin-domino