Másnap, már csak sógoromék voltak ott velünk, ami azért csak jobb, mintha még plusz hat fő ott lenne. És innentől kezdve minden nap együtt voltunk újévig. Minden este. Anyósomékkal nagyon jó a viszonyom, de azért így is kellemetlen, hogy minden nap ki kell őket küldeni a szobából, hogy most ne jöjjenek be, mert. Újév másnapján hazajöttünk, és egy két nap múlva már nem orvosi utasításra voltunk együtt, hanem mert tényleg szerettünk volna, és akkor tapasztaltuk azt a bizonyos állagot a hüvelyemben, ami peteéréskor szokott lenni. Azt a tojásfehérje állagú méhnyákot. Na amíg ez tartott, addig megint együtt voltunk minden nap. Visszamentem az év első hetében az orvosomhoz, akitől ezt meg is kérdeztem, hogy lehet-e, hogy később volt tüszőrepedésem, a szuritól pedig nem, amire azt felelte, hogy ez kizárt. Rendben, ha az, akkor biztosan igaza van. Viszont abból az egy kis tüszőből a bal petefészkemben sajnos sárgatest ciszta lett, tehát valószínűleg vagy túlérett, vagy nem repedt meg rendesen.
A mai orosz irodalom teli van jelentősnél jelentősebb alkotókkal (mint Viktor Pelevin, Vlagyimir Szorokin, Zahar Prilepin, Jevgenyij Vodolazkin, Marina Sztyepnova vagy Tattyana Tolsztaja, és még sorolhatnám), így hihetetlenül nehéz belőle egy új tehetségnek kitűnni, ám 2015-ben az addig teljesen ismeretlen elsőkönyves tatárföldi alkotónak, Guzel Jahinának mégis sikerült. Hiszen nemcsak övé lett az Év Könyve díj, de a sikerlistákat is sokáig vezette, az olvasók többszázezer példányt vásároltak a Zulejka kinyitja a szemét című kötetéből, amely egyszerre tudta megszólítani a cselekményességet és az érzelmeket áhító tömegeket és a "vájtfülű", mélyebb tartalmat kereső ínyenceket egyaránt. Az eredetileg 2018-ban, hazánkban azonban csak az idén megjelent, A Volga gyermekei című második regényét ennek köszönhetően már óriási várakozások előzték meg szerte a világon, így nálunk is. A fő kérdés persze az, rászolgált-e erre? Azt hiszem, összességében igen. Bár maga a téma (egy voltaképpeni szerelmi történet) és a korszak (a Szovjetunió megalakulása és Sztálin hatalomra jutásának ideje) egyáltalán nem különleges, hisz már számtalanszor és számtalan módon feldolgozták, de az, ahogyan ábrázolja és láttatja az eseményeket az írónő, annál inkább.